nem tudom, hogy mit írjak. inkább megnyitom az archicadet és húzok valamelyik tervembe még pár vonalat, olyan rajz nincsen, amibe ne lehetne még pár vonalat húzni, ez az, amit az elmúlt három évben megtanultam. meg azt, hogy töretlenül vinni kell a nagy mappát. amikor a villamoson méltatlankodva kerülgeti valaki, pedig már megtanultam a lehető legkisebb fordulási sugárral közlekedni vele, tudod akkor jön az, hogy leordítanám, hogy ő is lakik egy kurva házban, amit egy ilyen nagy mappás ember tervezett, a bunkó gyereke is házban lakik, és fogja be a pofáját, akkor is amikor tíz év múlva ugyanígy fog nézni rám egy építkezésen amikor megmondom, hogy valamit így meg úgy csináljanak, így fog nézni, mert mindent jobban tud mind a kilencmillió-ötszázezer nem építész, meg egyébként is nő vagyok, egy nő nem érthet az ilyesmihez.
inkább húzok még pár vonalat, csak ne kelljen mondani semmit. ez az egyetlen szám volt a nyár, ha magamra gondolok, rád gondolok, de nem gondolok magamra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése