kimentette az új kalapomat a vízből. (jó lenne tudni, mi van most Anyának azzal a barna felsőjével, ami a leginkább ment a kalapomhoz.) ültünk a folyóparton, én folyton a metrót néztem. fél fülhallgatóval hallgattuk a zenét, mutattam neked egy számot, elvitted a lejátszóm, hogy lemásold. legkevésbé az maradt meg, hogy minden egy óriási színjáték volt, hihetném, hogy a metróval együtt. leginkább pedig minden más. egyre jobban arra megyek, ahol még minden utcát apróra ismerek, de a környékre nem találok el többé soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése