annyi mindent akarok mondani neked. legutóbb nem volt ez így, hallgatni akartam, elmondtam akkor is persze mindent ami történt, de az nem számít. futni akarok feléd, megtorpanni előtted, a nyakadba ugrani úgy, mint amikor régen "ki jön az én házacskámba"-t játszottunk apával. el akarok mondani neked mindent, hogy végre magam is megtudjam, hogy mit, ezek a beszélgetések a naplóm, a terápiám. most azt hiszem, hogy már eltelt annyi idő, hogy azt mondhassam, amit szeretnék, és ne a mesés változatot.
azt hittem, jobban is meg fogom tudni fogalmazni amit elképzelek az elképzelt érzésről, például azt a pillanatot amikor meglátlak, futok feléd, megtorpanás, pontosan mint a filmekben, hát így sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése