mit szólsz ha azt mondom, hogy engem nem érdekel a boldogság. mindig inkább tudni vágytam, mindig inkább az emberi dolgok szomorú esszenciája foglalkoztatott. vállaltam a fájdalmakat és a poklokat a megismerésért, érted. a boldogság olyan, mint az operett és én nem szeretem az operetteket.
elég volt egy mondat és előbújtak a szörnyek a szekrényből, a szennyes kis félelmeim, ami mint a rüh, beeszi magát a bőrömbe. nem mertem elaludni, éber álomban hánykolódtam közted és az ágy széle között.
de legalább tudok még két másik embert, aki requiemekre és ortodox misékre nyugszik meg ugyanúgy, mint én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése