olyan, mintha csak egy hete találkoztunk volna. mindig új vagy és ismeretlen. nem aggódom túlságosan és nem is képzelődöm. próbálom folyton igazgatni a szemüveget, amin keresztül nézlek és azon gondolkodom, mennyire vagyok elviselhetetlen.
B.-nek igaza van, a düh és a tagadás fázisában vagyok, egy műanyag páncélt húztam magam köré. folyton ezt demonstrálom: csináljátok Juliával. kiestem a világunkból, a szerepemből és zuhanok, csak én, te nem. talán még mindig az érzelmeidet akarom, akármit belőlük, gyűlöletet, veszett dühöt, valamit aminek köze van a szeretethez, de te csak állsz és nézel, úgy törődsz velem, mint egy napközis tanár. kiveszed a papírt a kezemből, mielőtt felgyújtanám az egészet.
ha úgy érezném, hogy nem tudok élni nélküled, el kéne hagyjalak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése