mennyit ér az őrült szerelem, mire jó vajon? és az a szerelem, ami lassan érkezik, csendes és megfontolt? mi van akkor, ha az őrült szerelem a lehetetlen érzelmi manifesztációja, ami egyszerre jótékonyan és kártékony módon elfedi a valóságos problémákat? ugyanazok az angyalok csocsóznak velem egy vesztes csapatban, mint abban a Nagyavárad téri lepukkant, olcsó kocsmában, ők voltak a biliárdasztal mellett is. félek, hogy nem leszek biztos a válaszban. hogy nem tudok kiállni a döntéseim mellett, nem tudok felnőttként gondolni magamra. a piros szabadság eljött, de csak forgatjuk a kezeink között, fel-feldobjuk a levegőbe, ugye Tomás? megtörténik az élet legnagyobb csodája, felforgatja a szívünket, az életünket, mégis ugyanazok vagyunk, akinek egy hajnalban azt mondtad:te még csinálhatod jobban. ugyanolyan tanácstalanul állunk a vízszagban, nézünk egymás szemébe, így kapaszkodunk. látod, minden éjszakám, kétségem mélyén téged talállak, kikötök a gondolatodnál, ahogy kikötöttünk Szentendre alatt a kavicsos Dunaparton Odysseusszal. és persze, itt van még nekünk a blues.
milyen, ha a kettőnek egyszerre kell véget vetned, elrágni a saját köldökzsinórod? végtelen, üres távolság.
a szép látszat államában éltünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése