love is a healer, but who heals love

az vagyok, akivé a tekinteted növeszt. azért vagyok szép, mert szépnek látsz, azért növök fel, mert úgy tartod, hogy felnövök. egy tizenhat éves felelőtlen kamaszlánynak tartasz, nem is vagyok más veled, mint egy tizenhat éves kamaszlány, hiába minden próbálkozás, te teremtettél. én teremtelek téged, évekig vártam minden pénteken, hogy eljössz, de már akkor sem voltál valós, csak kép. ezzel védekeztem az ellen, hogy ne gyűlöljelek és ne is szeresselek. de vajon ki az az én, aki senkinek sem látszik? ül az ágyon, mézes tejet iszik nagy fehér bögréből.

trust me, this ride is free

gravity omg II

pontosan emlékszem a napra, amikor kezdődött, mert emlékszem a metaforára, és minden egy metaforával kezdődik. hosszú hónapokig nem csupán reménykedtem, de hittem benne, hogy most másképp lesz, de csak úgy lett, ahogy általában. arra a napra is emlékszem, amikor elhagyott a hitem, mert azt írtam, hogy lemondok a mennyországról.

amikor be voltam zárva a héttoronyba, megtaláltam az egész világot a könyvekben, megtaláltam mindent rólad, magamról, hogy csak a lehetetlen viszonyok lehetségesek, és létezik az az élet, amiről úgy tudom, hogy léteznie kell, különben már egy óra is kibírhatatlan. most ez az élet vesz körül és először vagyok tökéletesen szabad. megállok az út közepén éjszaka, és bármilyen további út lehetséges. egyedül meghalni nem lehet, mert az ember mégiscsak nehezen mond le végleg a mennyországról.

azt hiszem, hogy te már nem vagy ennek a világnak a feltétele, és valószínű, hogy rosszul hiszem.  egyik változat igazságát sem lehet bizonyítani. minden félreértés alapja, hogy nem ugyanonnan vesszük a fogalmainkat, hogy más szavakra emlékszünk ugyanazokból a mondatokból.

három nap alatt érkeztem meg a padlóra, de addig azt hiszi az ember, hogy mindenre képes, hogy végtelen az ereje.

my name i forgot

Perfect illusion

all in.

this time is all time

 mindig utána tudom csak meg, hogy miért döntött úgy az Isten, ahogy döntött. de ma, ma enyém minden idő, és ma enyém minden.

Amen

azt álmodtam, hogy egy színházat vettünk, és nem egy lakást. ültünk a karzaton, és elkezdett recsegni-ropogni minden alattunk, alig tudtunk lemenekülni, mielőtt beszakadt az egész. láttam a repedező oszlopokat, a megfolyó és hamar törő betont, láttam az embereket kifutni, láttam hogy lemaradsz mögöttem és omlanak össze a födémek. ezután vonatok és állomások következtek, éjszakai várótermek, egy lány aki az egyik szerelvényről a másikra vezetett, zónázók és eltévesztett peronok. majd visszamentünk az üres színházba, és azt láttuk, hogy ez mégiscsak egy remek lakás, csak válaszfalak kellenek bele.

invisible shadows follow you

if I die tonight, bury me in my favorite yellow patent leather shoes

leave a light on III

Grekova: Mije fáj? 
Platonov: Az egész Platonov.

leave a light on II

anyukám mindig azt mondta, és Petike is azt mondta, hogy boldognak kell lenni, amikor megadatik, és szomorúnak kell lenni, ha annak van itt az ideje. hogy a halottakat meg kell gyászolni, és azóta nem félek a gyásztól, csak attól félek, meddig tart.

tulajdonképpen örülnöd kellene, hogy megadatott az idő. örömödben kéne sírni, hogy a szíved a tömérdek szépségbe úgyis belészakad.

leave a light on

mit is mondhatnék? nézem a vonuló madarakat, és a halálra gondolok, meg a halottakra. ők is örökké tartanak, mint egy nem evilági pillanat.

little black submarines

...néha a valóságot is látom magam körül. az utolsó este jut eszembe róla, amikor megnémultam, amikor már a zűrzavar helyett is csak a strukturálatlan semmi volt az agyam helyén. akkor sem tudtam megszólalni, amikor kimentél az ajtón, csak felültem az ágyban és utánad nyújtottam a kezem, de meg sem fordultál.

"azt akartam, hogy a végtelenségig tartson."

i'm not the one

meg sem állunk, folyamatosan nagy dolgok történnek, vesszük az akadályokat, megpróbálok beleállni egyszerű, hétköznapi konfliktusokba, próbálom kitalálni mitől csöpög a lefolyó, hogy kell bekötni a mosógépet, beállítani a szekrény ajtaját. eltaxizzuk a matracot de visszaküldjük a hűtőt, végül minden madzag meglett a hifihez.

közben pedig csak ülök, és nem csinálok semmit. valami égi jelre várok. csak félő, fejbebasznak egy nagy büdös ponttyal odafentről.